Milyen nehezen lesz este! Szombat délután és május, – ilyenkor mintha messziről, nagyon messziről jönne az este és talán sohasem érkezik meg. Ilyenkor késése van, mint a vonatnak, ha kedves vendéget várunk és a vasuti perrónon már azt sem tudjuk, mit csináljunk a türelmetlenségtől…százszor is kitekintünk a távolbavesző sínek mentén, látszik-e már a füstje… Szombat délután és május, holnap májusi vasárnap. Nem mindenki érzi ezt a türelmetlenséget, csak az, aki tudja, mit jelent az: vasárnap. Az is lehet, hogy az egész emberiség két részből áll: aki tudja és aki nem tudja. Melyik a boldogabb? …Madárka – például – az emberiségnek ahhoz a részéhez tartozik, amelyik tudja. Madárka egész héten türelemmel és vidáman nyesegeti, csiszolgatja a legkülönbözőbb női és férfi körmöket, ott hátul, a fodrászműhely kis fülkéjében, ahol egész nap villany ég. Csak szombaton, ahogy lassan-lassan délután lesz, veszti el türelmét. Álmosítóan zúg a „hölgyfodrászat” villanymotorja, sziszeg a gázláng, csattognak az ollók, az égő borszesz szaga súlyosan keveredik mindenféle kölnivizek illatával, de odakünn a téren, nyíló vadgesztenyefák fehér- és rózsaszínű gyertyái égnek az alkonyodó délutánban és a sűrű benzinpárán, mint hűvös és tiszta erek surrannak át friss, nedves illatfoszlányok a Duna felől. – Jaj, kedves kisasszony! – szisszen fel ingerülten a hölgy, akinek tömzsi kezét kissé szórakozottan tökéletesen Madárka. – Bocsánat, nagyságos asszony… – egy ijedt rezzenés, a tér, a vadgesztenyefákkal, a Duna, hűvös illatfoszlányaival, elmerül hirtelen és az egész világ nem áll másból, mint öt vérvörös vámpírkörömből a hosszúkás párnán és másik ötből, amely kéjesen lubickol a kis melegvizes vályuban.
AMENNYIBEN 1500ft FELETT VÁSÁROL TŐLLEM BUDAPESTEN BÁRHOVÁ INGYEN HÁZHOZ SZÁLLÍTOK.
Sorszám:1260
